Elhunyt Halmosi Zoltán, a Haladás válogatott labdarúgója

Halmosi 1967 és 1981 között 306 bajnoki mérkőzésen szerepelt a Haladás színeiben és 19 gólt szerzett. Profi pályafutása során csak a szombathelyi klubban futballozott, utána levezetésképpen alacsonyabb osztályú osztrák csapatokban játszott.

A válogatottban 11-szer lépett pályára és egyszer talált be.

A valogatott.blog.hu oldal korábban így foglalta össze Halmosi Zoltán pályafutását:

1947. június 28-án született Halmosi Zoltán, a Haladás és a magyar labdarúgó-válogatott egykori középpályása.  Már kisgyerek korában a Haladás volt a kedvenc csapata.
Szombathelyen az ipari tanulók között játszott először labdarúgó csapatban. Néhány hónap után, 1963-ban a Haladás fogadta be ifjúsági labdarúgói közé. Balösszekötőben és balszélen próbálkozott, saját bevallása szerint elég mérsékelt színvonalon.

1965. június 20-án, kevéssel a 18. születésnapja előtt, a VT Vasas ellen bemutatkozhatott az NB II-ben. Az NB I-es bemutatkozásra 1967. április 9-én Szombathelyen, a Vasas ellen 2:1-re elveszített mérkőzésen került sor, hetes mezben. Nem vallott szégyent, az egyetlen Haladás gólt is ő szerezte. Ebben az évben hat mérkőzést játszott a legjobb szombathelyi labdarúgók között – öt poszton! Volt jobb- és balszélső, bal- és jobbösszekötő és jobbfedezet is.

A Vasas minden évben hívta, de többször kereste őt a Ferencváros, az MTK és a Tatabánya is, de szinte az ajánlatokat sem hallgatta meg, mindig maradt a Haladásban, mert úgy érzete, oda tartozik és mindig is odatartozott.

1980-ig összesen 306 NB I-es mérkőzést játszott és 19 gólt szerzett. Aktív pályafutását az 1980/81-es NB II-es szezon végén fejezte be. Stílszerűen, ahogy góllal kezdett az NB I-ben, itt is góllal búcsúzott a Pét elleni 8:0-ás találkozón.

Rövid utánpótlás-válogatottság után hamar bemutatkozhatott a nagyválogatottban is. 1969 és 1974 között 11 alkalommal szerepelt a válogatottban és egy gólt szerzett

Legjobb eredménye a Haladással egy MNK ezüstérem (1975), és egy bajnoki 5. helyezés (1977). A Haladás ekkor a „vidék bajnoka” is lett.

Régi hagyomány volt, hogy a Labdarúgás című szaklap szerkesztősége minden év végén szavazásra kérte fel a vezetőedzőket és a sajtót, döntsék el, kik voltak az esztendő legjobbjai.

1969 legjobbjai: Szentmihályi – Kelemen, Páncsics, Ihász – Halmosi, Szűcs – Fazekas, Göröcs, Bene, Dunai II., Zámbó. A kapott szavazatok alapján a második helyen végzett Szűcs Lajossal holtversenyben, náluk csak Bene Ferenc kapott több szavazatot.

1970 csapata: Bicskei – Noskó, Mészöly, Páncsics – Halmosi, Vidáts – Fazekas, Kocsis, Bene, Szuromi, Zámbó.

A Képes Sport Ön tizenegye szavazásán a szurkolók is többször beválasztották az év csapatába.

1969: Tamás – Kelemen, Páncsics, Szűcs, Halmosi, Puskás, Fazekas, Göröcs, Bene, Dunai II., Kocsis.

Az 1970-es év legtöbb szavazatot kapott játékosai: Bicskei -, Noskó, Mészöly, Páncsics – Konrád, Halmosi, Vidáts – Fazekas, Bene, Kocsis, Szuromi.

1975-ben is a legjobbak közé került a közönség szavazatok alapján.

1982 és 1989 között alsóbb osztályú osztrák csapatokan játszott (Oberwart, Rechnitz, Zuberbach, Pinkafeld), később volt Ausztriában és Magyarrszágon edző is. Ő volt a később Szombathelyről válogatott lett Nagy József felfedezője, őt szemelte ki saját utódjának.

1997-ben a pedagógusnap alkalmából az iskolai testnevelési és sportfeladatok végrehajtásában több évtizeden keresztül végzett kiemelkedő munkája miatt a Magyar Sportért kitüntető címet kapta a Vas Megyei Labdarúgó Szövetség utánpótlás-bizottságának tagjaként az OTSH-tól.

Igazi sportdinasztia a családja: felesége, Séfer Rozália, válogatott síkfutó volt, mindkét fia (Zoltán és Péter) az NB I-ig, utóbbi pedig a válogatottig jutott.

MTI